A magyar nyelv szép és változatos, mondhatni izgalmas. A bő szókincs lehetővé teszi, hogy változatosan fogalmazzunk, kétértelmű mondatokkal viccelődjünk, ha szükséges burkoltan fogalmazva mondjuk el valamiről a véleményünket. Éppen ezért frusztrál, amikor azt hallom, hogy egyesek a saját anyanyelvüket nem beszélik olyan tökéletesen, mint mondjuk egy külföldi aki pár éve tanulja ezt az egyébként nem könnyű nyelvet. Leszögezem nem vagyok irodalomtanár, nyelvész és hasonlók.
Az olyanokon már nem akadok ki, amikor helytelenül rakják össze az emberek a mondatokat, nem figyelnek a szórendre, pl. "de viszont" ez mindenkivel megeshet, nincs is vele gond. Ami már inkább kiborító, hogy sokan nem mondják ki helyesen a szavakat, felcserélnek egy-egy betűt. Pl: kenyér - kenyír, volt - vót, töltött - tőtött, nézem - nízem, ma - máma, már helyett mán... Az oszt és izé kifejezések külön csodásan hangzanak egy mondatban. Ezek az apró hibák szerintem leginkább azért vannak mert az emberek nem figyelnek a kommunikációra, nem érdekli őket, hogy helyesen beszélnek, vagy sem. Így az sem csoda, ha a gyerkőc ilyen példát lát és helytelenül kezd el beszélni, azt hallja, azt szokja meg. A hétköznapok folyamán lehet, hogy ez nem okoz nagy gondot, de egy állásinterjún mondjuk hátrány lehet. Arról nem is beszélve, hogy azok akik olyan helyen dolgoznak, ahol kommunikálniuk kell, mint a pénztáros, bolti eladó, bankos néni stb. akár nevetségesek is lehetnek egy-egy helytelen kifejezés miatt.
Senkit nem akarok kioktatni, hiszen ha egy irodalomtanár átolvasná a cikkeimet biztosan találna bennük több hibát is, azt sem állítom, hogy én tökéletesen kommunikálok. Viszont amikor a boltban a pénztárosnéni megszólal és nekem laikusként feltűnik, hogy elég furcsán beszéli az anyanyelvét az már ciki...
A szleng számomra könnyebben elfogadható, vagy az idegennyelvekből átvett kifejezések, mint a helytelen fogalmazás és a rosszul kiejtett szavak. Az tény, hogy minden régióban valamelyest másként beszélnek, de arra illene figyelni hogy legalább az anyanyelvünkön próbáljunk meg helyesen beszélni. Nem hiszem, hogy az iskolában bárkinek is helytelenül tanították a szavakat, ugye máma és társai, amiket felsoroltam, tehát ez már leginkább a hanyagságon múlik. Ezek után vicces, hogy az idősebbek sok esetben kritizálják a fiatalok által használt rövidítéseket, pl. telcsi, hambi, uncsi és társai.
Azzal sincs bajom, hogy az emberek nem magolják be a szótárt és nem használnak a mindennapok folyamán változatos kifejezéseket. Pedig azért lássuk be szép és változatos kifejezések állnak a rendelkezésünkre. Az attitűd, ambivalens, konformista, introvertált, vagy a pragmatikus, csak néhány szó azok közül ami hirtelen eszembe jutott. Ezeket nem használják gyakran a köznyelvben, nem gond, van számtalan szinonima, amivel helyettesíthetőek. Akkor legalább a "konyhanyelvben" használt szavakat mondjuk ki szépen, helyesen, hogy az ne legyen fülsértő. :) A gyerkőcöknek is jót tesz, ha már kis korban megtanulnak helyesen beszélni, könnyebb mint felnőttként változtatni a szóhasználaton.
Mi a véleményetek a témáról? Számotokra nem zavaró, ha valaki helytelenül beszél, felcserél egy-egy betűt a szavakban? Odafigyeltek az ilyesmire, vagy nem különösebben?
Fotó forrása: thedisneyblog.com
